+36702946277
bernadett@hibatlanszoveg.hu

Minek nekem korrektúra, majd átnézi a szöveget egy haver, mielőtt kimegy…

Hogy írása valóban hibátlan legyen – mert a szó elszáll, az írás megmarad.

Minek nekem korrektúra, majd átnézi a szöveget egy haver, mielőtt kimegy…

8 ok, amiért ez nem jó ötlet…

Rizikós dolog ránk nézve, ha az írásunkat közzététel előtt pusztán egy kedves ismerősünkre bízzuk…

…legalábbis akkor, ha célunk, hogy írásunkat a lehető legtöbben olvassák el és értsék meg, és amennyiben azt szeretnénk elérni, hogy szerzeményünk az olvasóközönségben leginkább azt a hatást váltsa ki, amit mi szándékaink szerint el szeretnénk érni. Nem is beszélve arról a benyomásról, amit írásunk az olvasóinkban rólunk mint szerzőről, illetve mint szakemberről, valamint az írásban tárgyalt témánkról/termékünkről hagy.

Tehát miért nem célszerű ez?

1. Nem állítom, hogy kizárt dolog, hogy valaki tökéletesen képes legyen egy anyagot kifogástalanul korrektúrázni, ha egyébként nem ez a szakmája. De azért legtöbbször egy általában véve jó helyesírásúnak nevezhető ember sincs tisztában minden módosult szabállyal, új írásmóddal.

2. A legtöbb ember tartózkodik tőle, hogy kifogásolja másvalaki munkáját, főleg, ha az illető a kedves ismerőse. Inkább hajlamos kisebbnek gondolt hibákkal kapcsolatban az engedékenységre, egyszerűen azért, mert nem akar minket feleslegesen megbántani, és inkább elkerülné a konfliktust. Ha ő ellenőrzi le a munkánkat, akkor néhány kisebb jelentőségűnek gondolt dolgot lehet, hogy direkt benne hagy, csak azért, hogy ne kelljen velünk kukacoskodnia.

3. Aztán ott van a másik véglet, amikor valaki fontoskodó, és ezért mindent szóvá tesz, és mindent átír, mert egyszerűen muszáj neki felhívnia rá a figyelmünket, hogy szerinte mi atuti” – még ha ezek nem is hibák, neki akkor is szubjektív alternatívákat kell beletennie. Ha ezt még azzal is kiegészíti, hogy mi mindent írna még bele, vagy mi mindent kellene szerinte kitörölni az írásunkból azért, hogy az igazán jó legyen, akkor végképp több lesz ezzel a nehézség, mint a haszon.

4. Tény az is, hogy nem az ismerősünk hírneve forog kockán, ha netán mégis maradna az írásunkban hiba. Tehát számára nincs igazán tétje a dolognak. Mivel szívességből segített, úgysem tesszük neki szóvá, ha valami hiba maradt benne. Örüljünk, hogy egyáltalán megcsinálta, nem? 🙂

5. Lehet, hogy az illető alapból jó helyesíró, de esetleg simán átsiklik bizonyos dolgokon, mivel azokat ő is helytelenül használja, és így fel sem tűnik neki, hogy ezzel valami gond lenne. (A legtöbb embernek vannak a helyesírás terén gyenge pontjai; olyan területek, amelyekkel kapcsolatban valahogy mindig egy kicsit hadilábon álltak. Erről általában tudnak is, de nem mindig.)

6. Ismerősünk gyorsan szeretne végezni az ellenőrzéssel, mivel más dolga is van a szabadidejében, ezért csak átfutja, ezt pedig ugye nem lehet alapos korrektúrázásnak nevezni, és így értelemszerűen hibákat hagy az anyagban. Főleg, ha esetleg eközben ott toporzékol mellette a család, hogy mikor foglalkozik már velük is végre…

Valahol érthető is az ilyesmi, főleg ha belegondolunk, hogy például egy minimum 10 oldalas tanulmány vagy egy 150 oldalas e-könyv esetében a valóban alaposan végzett, profi korrektúra azért nem csupán 1-2 órás feladat. 🙂

7. Szinte borítékolható, hogy amikor ismerősünk végzett az ellenőrzéssel, akkor nem fogja az egészet kis idő múlva újra teljesen átnézni az elejétől a végéig, hogy biztosan nem maradt-e benne hiba.

Pedig szinte egészen biztos, hogy akkor még találna benne javítanivalót, ezt szintén tapasztalatból garantálom.

8. Ha kedves ismerősünknek ellenőrzés közben valami kétsége merülne fel, akkor lehet, hogy szólna erről nekünk, lehet, hogy nem. Lehet, hogy utánanézne az interneten, de az is lehet, hogy elhessegetné a dolgot – mondván, hogy biztosan ő tudja rosszul. Az is lehet, hogy utánanézne az interneten, és találna választ egy 2011-es nyelvi fórumon. Csakhogy az az információ már lehet, hogy elavult, hiszen történtek azóta módosítások a helyesírási szabályzatban…

Nem akarnám a témát túl hosszúra nyújtani, de tény, hogy ha ilyen téren is a profizmusra szeretnénk törekedni, akkor nem árt, ha valóban arra törekszünk. 🙂 Tehát ne a végső simításokon akarjunk spórolni, bízzuk inkább profira a dolgot.

Egy új autó vásárlásakor sem örülnénk, ha például hiányos lenne rajta a fényezés, vagy esetleg nem lehetne benne állítani az ülést. Biztosan nem keltenénk egy ilyen márka jó hírét. Pedig lehet, hogy amúgy remek benne a motor, és a fogyasztása is jó…

Pontosan ez történik velünk is, ha befejezetlen – azaz nem profi módon korrektúrázott – anyagot publikálunk.

Pont olyan hatást kelt az ilyen munka, mintha összecsapták volna. Még akkor is, ha remek a mondanivalója.

Ezt érdemes megfontolni.

A helyesírás legyen Veletek! 🙂

 

error

Tetszik ez a blog? Akkor kérlek, terjeszd az igét! :-)